2012. december 1., szombat

Vigyorogva.....

Elcsaltam a barátnőmet (Ő, az isteni turbómisu merénylős) egy rudazásra. Erős csajszi, nyomja a kettlebell-t, ahogy kell, így tudtam, hogy szeretni fogja a rudat is. Először volt életében, de ez egyáltalán nem látszott, SŐT!!! 

Nagy  várakozás előzte meg részemről ezt a napot, két éve gyakoroltam utoljára, kíváncsi voltam, mi maradt meg. Sokkal több, mint gondoltam. A különbség a két évvel ezelőtti énemhez képest, hogy most minden könnyedén ment, elbírtam magam, nem fáradtam el 2 mozdulat után. Ááááá, leírhatatlan, mint a kisgyerek, aki beszabadult a játékboltba..... pörögtem, másztam, emeltem, egyensúlyoztam és mindeközben (a képeket végignézve) koncentrálva grimaszoltam, vagy vigyorogtam ki a fejemből! :DDD  Kezdő csoporthoz kértem időpontot, de végén az oktató azt mondta, hogy simán haladó vagyok (ez a középső szint, ha jól tudom ennél az iskolánál).

1.Felmászok, felülök.

2. Elindulok a felsőtestemmel lefelé.


Még egy kicsit segít a bal kéz,
míg csak combbal tartva meglesz az egyensúly,
 sajnos a kéz nélküli lógásról nem készült kép.


Mit nekem tériszony! Rápakoltam a lábamat a lámpára,
avagy ilyen hosszú lábam még soha az életben nem volt :D
Legközelebb kihívás, hogy függeszkedve másszak fel!


Ha a fej hátra billen és a fenék kicsit feljebb kerül,
meglesz a mozdulat, ami sok másiknak alapja ,
(kar, has, combtő dolgozik)


Pl ennek, ami nagy vágyam:




Pörögtünk (én nagyon)
nehéz normális képet vágni :) 
Mondom, hogy nehéz ...






















Karok pihenhetnek, nem úgy, mint a belső comb.

Nem látszik, de az egyensúlyt megtalálni sem  olyan egyszerű, ha meg már megvan, akkor nagyon tudok neki örülni. Egy pici háj kifejezetten előny lehet, azért hogy néhány mozdulat ne fájjon annyira az elején,  piros foltokkal, horzsolásokkal, pár sebbel tértem haza.


Klasszikus, itt érzem leginkább, hogy
nagyon szeretnék még tanulni, jó sokat tanulni


Majdnem bezártak a terembe,
 kár, hogy vége! :(
Már mindenki öltözött, még gyorsan
pár mozdulat...

Végig tiszta eufóriában voltam, egyrészt mert láttam, hogy a barátnőmnél is célhoz értem, beleültettem a bogarat a fülébe :), másrészt az én kedvem is még inkább megjött a folytatásra....aztán majd meglátjuk....
Az biztos, hogy ez az erő, amivel most rendelkezem, a minimum, amivel érdemes nekikezdeni, hogy a nagyon szenvedős eleje kimaradjon, hogy már a kezdetektől sikerélmény legyen,  plusz rengeteg jóga, lazítás kellene, amivel ugyebár mostanság hadilábon állok.

Azt már csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy kora délután, a rúd edzés előtt futottam egy lassú, szenvedős, nyögvenyelős, bárcsakhazaérnékmár 5 km-t!


A suli  (http://www.poledancefitness.hu/ ) és a stílus, amit én preferálok az nagyon konkrétan ez a suli, amit tudok eddig, azt Páll Orsitól tanultam.







3 megjegyzés:

  1. Én már elmondtam a véleményem tegnap, de azért leírom megint: jövök rudazni!!!!! Egyszer jövök :)))

    VálaszTörlés